Most mondjátok meg! Kicsit nem figyelek oda, és mások írkodnak mindenfélét ide. Nem én vagyok a hibás különben, le lettem adva. Igen. Vidékre, egy hétre. Az még hagyján lenne, mert szeretek a mamánál lenni (nála tudniillik lehet a fűbe pisilni, ha leguggolunk - amit máshol nem szabad). Persze ez csak az egyik, ami miatt szeretek ott, van még egy csomó minden más is. Ott van például, hogy ööö, vagy az, hogy lehet hmmm, meg még hogy: ja, ez nem. Mindegy. Elég az hozzá, hogy - így utólag - már értek mindent.
Apa fogott engem, beültetett az autóba, és se szó, se beszéd, egyszer csak Kiskőrösön találtam magam, a mamánál. Egy hetet töltöttem ott, még oviba se kellett mennem (de ott egy párba benéztünk azért). Ez már gyanús lehetett volna.
A másik, meg hogy anya még mindig nem volt otthon, mikor hazatértem. Mi van már? Mindig csak, hogy majd, meg hogy most már nem sokára... Ejjj! Addig azért apával is elvoltunk. Rendeztük például a kertet.
Játszottam az oviban...
Jól megvoltunk, na!
Viszont tegnap, mint egy égből érkezett angyal, anya jött értem az oviba. Akkor most viszont hol lehet apa??! Az is gyanús, hogy indokolatlanul kevés lett itt a hely hátul az autóban. Még két ülés...
És otthon megtörtént a csoda. Kaptam egy rollert! :)
Járulékos nyereségként járt mellé két tesó is. Jó fejnek tűnnek, egyelőre nem zavarják köreimet. Esznek és alszanak. Apa és anya mindenesetre örülnek nekik, hát én is. Ami biztosnak tűnik, az az, hogy itt egy új időszak kezdete. Megérkezett az új fészekalj!!!!
***
Nagyon szépek vagytok :)
VálaszTörlés