- Apa! Menjünk el sétálni, és útközben majd megállhatunk egy jó kis napos teraszos sörözőnél, ahol én türelmesen megvárom, míg te iszol egy sört.
- Na jó.
így történt.
2011. május 29., vasárnap
2011. május 20., péntek
2011. május 9., hétfő
A szavak csak szavak...
Szókincsem gyarapszik, mint a csuda!!!, csak anya győzze összeszedni:
apa, ana/ada (anya), pápá, hoppá, baba, mama, Peti, nem, tábi-tábi (Teletubbies), tita (cica), bika (birka), hapi (hapci), hita (hinta), hahó, Teddy (mama kutyája)
Vannak kifejezések, amit anya és apa ért csak egyenlőre, mint pl: tetté (tessék) ezt mondom akkor, ha adok, ill. akkor is ha kérek valamit. A gyere nálam deje, amit legtöbbször apának mondok: apaaa dejeeee! Az ott van Luca nyelven otta! A megyekre azt mondom, hogy menye. Sokszor odaállok a bejárati ajtóhoz és csak ismételgetem: menye-menye-menye! Ez azt jelenti, hogy már nagyon akarok menni a játszótérre, vagy bicajozni, vagy sétálni, vagy mindegy, hogy hová, csak menni!
Próbálok sok mindent utánozni, ilyen pl az: így ni, amit úgy mondok, hogy: ííí ni; ill. az egyik, amire azt mondom, hogy: edi.
Egyre több rokon, ismerős nevét ki tudom mondani, pl.: Ani, Eni, Hanna
Tudok puszit adni, integetni, csettinteni a nyelvemmel, (mert hogy így mennek a lovacskák).
Nagyon barátságos vagyok, az utcán válogatás nélkül integetek és „pápá”- t köszönök a szembe jövő embereknek. Ehhez kapcsolódik az is, hogy a hétvégén kint voltunk a kertben, ahol egyszer csak ott termett kb. 8 számomra ismeretlen ember, - persze anyáék ismerték őket, mert 3 kerttel arrébb laknak. Szóval invitáltak, hogy menjek velük sétálni. Hát, nem gondolkoztam sokat, szüleimet hátrahagyva nyújtottam a kezem és se szó, se beszéd, elsétáltam velük, annyit sem mondtam, hogy „pápá”, sőt, hátra sem néztem EGYSZER SEM! Izgi volt, láttam kerti törpéket, meg egy csomó virágot, de aztán egy negyed óra múlva jött értem apa, nem is értettem, hogy minek, mert olyan jól elvoltam. Nem is akartam visszamenni vele, mindig visszafutottam az idegen nénikhez, meg bácsikhoz! Nem is értem, hogy mit csodálkoznak ezen, mert hallottam, amikor megbeszélték, hogy mindketten ilyen bandázósak voltak kiskorukban.
2011. május 1., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
