Érdekes dolog ez a karácsony. A felhajtás már - asszem - november végén elkezdődött. Az első gyanús jel az volt, mikor az oviban mikulásos és karácsonyos énekeket kezdtünk tanulni. Ezekről bölcsen hallgattam, mígnem az Árpád téri ablaknyitogató egyik napján az óvónénik énekelték őket. Én apa kezében szintén rázendítettem az addig számára ismeretlen dallamokra.
Ha anya azt hitte, hogy az ajándékokkal telezsúfolt szekrény titka az övé marad, hát nagyot tévedett. Tudom én már rég, hogy nem a Juliska (gyk. Jézuska) hozza az ajándékokat! ...de mikor olyan aranyosan örülnek, mikor örülök... :)
A szent estét otthon töltöttük, relatív keveset kiabáltak velem aznap, gondolom ez a karácsony szellemének volt köszönhető. Kösz! A karácsonyfa már két napja állt feldíszítve (anya enyhén szólva is türelmetlen volt), főzni sem kellett, ezért egész nap nyugodtan tudtam a szüleim agyára menni. Jó volt. Ajándékbontás, alvás.Másnap kezdődött csak az igaz karácsonyi móka! Megindulhattunk végre. Apa idén is, mint eddig már oly' sokszor, újra megfogadta, hogy esküszik, teherautót vesz, mert ebbe nem férünk be. Végül persze minden befért és megindultuk egy gyönge négy (4) napos körutazásra rokonnézőbe. A teljesség igénye nélkül - mert még apa sem tudna mindenkit felsorolni, nemhogy egy alig három éves gyerek - elmondom kikkel találkoztunk. (Szerencsére majdnem mindenki tudta a dolgát, és adott nekem ajándékot - höhö Juliska hozta, persze, persze.).
Mama, Viktor, Évike, Ede, Bence, Balázs, Évi, Olivér, Másik mama, Zoli, Isti, Ani, Dédipapa, Frici, Ica, Másikviktor, Heni, Eni, Zoli, Nimród és Zétény. Papa, Hajni, Szembe-Ica néni (+háztáji) Magdi néni ráadásnak. Teljes keresztelős rokonság, Vera, Feri, Matyi, Kopi.
Uhh. Mától vissza minden a régi kerékvágásba. Nem volt ez rossz mondjuk, nur ein bißchen anstrengend.
